Csak félfüllel hallott hírek, no meg az Index tömör és nagyszerű videója alapján tájékozódtam az Aréna Pláza körüli hisztiről, de ismét mély igazságokat látok. És Ákos egyik dalsora jut eszembe: "a tévé kékes bársonyával kibélelt világ".
Ismét egybeterelték az engedelmes nyájat, a fogyasztókat. A Fogyasztás Új Nagytemploma, az Aréna Pláza nyitómiséje azonban elmaradt, csak a szentségelés maradt belőle. Pedig a TV is bemondta, sőt majdnem élőben közvetítette, amint Sir Fergusson végre szélesre tárja a fogyasztó társadalom egyik új Mekkájának kapuit. A nyáj pedig nagy bégetésekkel tért be az új márványozott akolba. Hisz a TV csak 99 999 forint, egy híjján húsz.
A propaganda persze jól működött, sikerült ismét rengeteg embert behülyíteni, hisz az egy forinttal csökkentett árak, már százezer alatt vannak, szegény nagyanyám, Isten nyugosztalja, már 10 évvel ezelőtt is idegsokkot kapott a ...9-re végződő áraktól, soha nem értette miért nem lehet kerek számot megadni. Bár már nem élte meg a keservesebb jövőt, ami már a jelen.
S bár a kampány jól sikerült, a valóság és idő ismét kizökkent (az idő legalább három órával) - ami viszont mélységeiben tárta fel ennek az egész jelenvalónak a kegyetlen materializmusát. Az egyszeri fogyasztót nem engedték oda "megérdemelt" bevásárlókosarához, az összecsődített embertömeg ehelyett kellemesen anyázhatta időnként egymást, időnként a Pláza dolgozóit, vagy éppen "szeretett" miniszterelnökünket. A nagyvárosi kishazugságok bilije borult rájuk, és törölgették szemükből a fogyasztói mivolt s(z)arát.
Egyetlen egyszer voltam plázamegnyitón, még a WestEndben, Gábor barátommal (aki azóta Párizsban tengeti napjait), de ott is bemenekültünk a nagy tömeg elől a moziba. Ünnepek táján azóta is tiltott környék a magam számára bármiféle pláza. De a "szürke" hétköznapokon szinte a mai napig csak legfeljebb mozi ürügyén teszem be oda a lábam. Persze vannak bizonyosan hivatásos plázaturisták, akik szinte életcéljukként keresik fel ezeket Posztmodern Akropoliszokat. A tradicionális plázacicák és cicafiúk persze nem az ilyen nyugdíjas nyitóbulikon tűnnek fel elsősorban, ők majd a törzsközönséget alkotják.
A "tévé kékes bársonyával kibélelt világ" körülölel mindenkit, plázamacskákat éppúgy mint a sarki kisközértek még mindig lelkes táborát. Hiszen a felszínen a pláza látszólag és valóságosan is elé és agyonnyomja a kisboltot, a felszín alatt valójában mindegyik már csak profitorientált, a fogyasztás kultúráját ránkerőltető ketrec. A vásárlókat név és vásárlási szokásaik szerint is ismerő városi kereskedők ideje végérvényesen lejárt. És így már az Index videója végén említett búrkifli sem olyan finom.
