Tegnap megint megbolydult a város. Míg az elit az Operában dözsölt, addig pár sarokra magyar magyarra támadt, mint már oly sokszor kínkeserves történelmünkben. A kép abszurd, a kép elszomorító.
Vajon mennyiben különbözik október 23-a 2007-ben mint mondjuk 1987-ben? 20 évvel ezelőtt nem lehetett megemlékezni róla, csak otthon, szűk körben, a családon belül. Ma már lehet emlékezni, de vajon jobb-e ez az emlékezés a tiltott emlékezésnél? Az ünnepet kisajátítják, az emlékeket meggyalázzák. Havas Szófiák, Horn Gyulák járják gúnyos kacajjal örömtáncukat a könnygázzal megtisztított pesti utcákon.
Szóljon helyettem Ákos dala, ami szívbemarkolóan aktuális... (a videó kpetike alkotása)
