Elment a Mester. Pontosabban dehogy. Csak egy újabb kulisszaváltozás történt: a Föld helyett, most az Eget ábrázolja a mögötte látható díszlet. Mert ilyen volt az ő élete. Az utolsó boldog békeévben született Selmecbányán, még a Monarchia idején. A felnövekedés, a tudomány területére való belépése már a Horthy korszak kulisszái közt játszódott. A politikától, a szélsőségektől mindig távol tartotta magát, de amikor tudta, segítette a haza jobbulását - elvállalta a Teleki Pál által rábízott politikai missziót is az USA-ban, Angliában.
A háborút követő rövid fellélegzés meghozta számára az egyetemi katedrát és tanszékvezetőséget, ám az egyre erősödő marxista történetírók támadása elsöpörte őt. Nem csoda hát, hogy 1956-ban a történészek forradalmi tanácsának elnöke lett - ám ez is meghozta a maga böjtjét 2,5 börtön képében.
Bizonyos szempontból nyugodt időszakot hozott neki ez: különböző intézmények biztos háttérmunkatársaként lehetősége nyílt az elmélyült kutatómunkára és olyan művek megalkotására, amelyekre még generációk hivatkozhatnak. A kulisszák aztán megint változtak - bekövetkezett a rendszerváltás, és az Akadémia elnöke lett. Ebből sokak számára megkérdőjelezhetetlen tekintélye számított - többek között ezért is volt akkora felháborodás, amikor tavaly, 2006. október 23-án, a forradalom 50. évfordulóján őt is kifütyülték. Túl a kilencvenen úgy tűnt újra változni kezdtek körülötte a díszletek. De hogy milyen lesz a színpad - azt már nem fogja megtudni, bár talán bölcs tapasztalatával sejthette azt, amit mi még nem is látunk. Az ócska földi díszletek közül most végleg elköltözött, s a legnagyobb mesterekkel együtt az égi könyvtárak, levéltárak sűrűjébe vetette magát.
Jó kutatást Mester! Nyugodalmas békességet!
