A sztrájkok lassan ellehetetlenítik az életet az egykor mintagyerekként csodált vidám barakkban. A vonatközlekedés már réges-régen teljesen kiszámíthatatlan, manapság pedig már a pályaudvarra sem lehet kijutni, csak gyalog vagy taxival/autóval. Valaha őseink ezt nem érezték, lovaikkal, szekerekkel, gyalog járták kicsiny világukat. Nem járunk messze, hogy újra itt tartsunk. Egyik barátommal ezért átnéztük, hogy gépesített világunkban milyen változások történnének, ha újra lóra szállnánk.
Elsőként kezdjük a sztájkoló vállalatokkal. BKV lehetne Budapesti KözLÓkedési Vállalat, a MÁV-ot pedig szinte már önmagában remek marketingfogás lenne Magyarok! Árkon-bokron (át) Vágtatunk-nak nevezni. Ugyanakkor a hazai autóipari vállalkozásoknak és gyáraknak is sürgős arculatváltásra lenne szüksége majd. Így pl. az esztergomi Suzuki lehetne ezentúl SUZUKI Nyereg- és Zablagyártó Vállalat. A jutalomban részesülő dolgozók pedig ingyenes nyári Magyarország-Japán lovaskirándulást nyernének.
Természetesen a korrupció lovasított világunkat sem kerülné el, továbbra is jelentős összegeket lovasítanának meg vezetőink. Így például a honvédelmi tárcánál igen komoly botrány kerekedhetne a csatamén beszerzési tender körül. Ugyanakkor a rendőrség feltehetőleg kénytelen lenne visszafejleszteni a REBISZ-t, amivel párhuzamosan jelentősen megnőne a lovas rendőrök presztízse.
Feltehetőleg művészeti életünkre is jelentős változással lenne lovas nemzetté válásunk. Így például a Meseautó c. sláger jelentős átdolgozásra szorulna, pl. valahogy így: Meselóval a színezüst erdők során, repülünk a szívünk tavaszán / Arany országút csillogó gyémánt porán, repülünk a mesék fogatán... Természetesen a Belga nagysikerű opusát is muszáj lenne átírni. Erre is volna egy javaslatunk: "Jó lovamra fel, abrakot le, nyerget ki, susnyásba be..." és hasonlóképpen lehetne folytatni.
Sportok tekintetében azonnali változásokra volna szükség. Az újonnan felépített Aréna Plázát (nálam csak Hisztipláza) sürgősen vissza kellene bontani, helyére pedig újraépíteni a Nemzeti Lóversenypályát - tulajdonképpen egyfajta magyar (lovas) Forma-1 lenne, ahol az istállók tényleg istállók lennének. Palik László pedig ordíthatná a mikrofonba, hogy "Úristen Schumacher belevágtatott a gumifalba, reméljük nem történt nagy baja". Ha pedig Palik, akkor nemzeti jellegünk kihangsúlyozása végett a Dakar-ralin indulhatna négyes fogattal, esetleg ló-teve vegyesfogattal. Természetesen Magyarország örömmel vállalná a következő lóról hátrafelé nyílazás vagy a (vizi)lovaspóló világbajnokságok megrendezését is.
Politikai életünk is nagyobb lóerővel bírna. A régi elavult, közhelyes lózungok helyett mint pl. Új Magyarországot Építünk jöhetnének az olyan friss, mozgósító jelszavak, mint pl. az "Új Lovakat Tenyésztünk". A kampányfilmekben az lenne igazán döntő, hogy Orbán vagy Gyurcsány jelenik-e meg a jobb lovakon. Persze egész biztosan a ló társadalmi státuszszimbólum is lenne, attól függne, hogy ki milyen menő, hogy kinek milyen lova van: lipicai, bábolna esetleg arabs. Erre jöhetne a megélhetési bűnözés helyett a meglovasító bűnözés, a Blahán már nem mp3-lejátszókra hajtanának a kissrácok.
Most a porn(l)óipari változásokat kihagynám, Terry Black úgyis eleget mesélt, hogy Danika eredeti édesanyja mivel kereste a kenyerét. Mindenesetre úgy látjuk kedves barátommal, hogy (újra) lovas nemzetté való válásunk nagy mértékben növelné és gyorsítaná gazdasági fejlődésünk ütemét, elősegítené a társadalmi konszenzus kialakulását, egészében véve pedig az országot jellemző anarchia és apátia felszámolásához vezetne. Hovatovább erősíteni nemzeti karakterünket, a Nyugat számára egy roppant érdekes, egzotikus ország lennénk, idegenforgalmunk jelentősen növekedne, beindíthatnánk a Budapest-Balaton charterló-járatainkat is.
